|
Post by Edmund Elijah Zen Wando on Jul 12, 2012 20:26:35 GMT 1
Fény és meleg. Általában ez jár egy napsütéssel. Az pedig az augusztus végével jár, ami pedig egy újabb tanév kezdetét jelenti. Forróság, tömeg. Olyan emberek, akikkel olyan rég találkoztam. Akikkel olyan sok a megbeszélnivaló. És valahol a tömegben, ott áll ő is. A mai napra felállított pódiumra nézek. Az igazgatónő sikeresen hosszúra nyúló beszéde (ami amúgy annyira nem is hosszú, csak nekem tűnik annak), végtelenített "blablabla"-nak tűnik, pedig én komolyan kedvelem a nőt. Hosszú percek telnek el. Aztán újabbak. Talán egy fél óra, mire kijelenti, hogy oké, vége, ennyit ömlengett mára. Persze erre elindul az a néhány száz ember, én pedig egy rövid káromkodás után nem tudom merre induljak. Hallok néhány köszönést, a nevemet, páran kezet fognak velem, a barátaim, de ők most annyira hidegen hagynak. Mert nekem most őt kell megtalálnom. A nyakamat nyújtogatom, hátha megpillantom azt a színárnyalatot, amit a szemem annyira látni akar. Azt a bizonyos vörösses színt... Hirtelen elvigyodom, és magam elé nyúlok. Kezem rászorul egy csuklóra, és rántom is magamhoz. Egy hatalmas csók a szájra, olyan "annyira hiányoztál már nekem" fajta. És máris ölelem át a derekát, és szorítom magamhoz. - Szia Szépségem! - vigyorodok rá, mikor elhúzódok tőle, de körülöttünk az emberek és más fajok még mindig rohangálnak, így meg sem mozdulok, kerülgessenek csak ők minket, addig mi remekül elleszünk így összeölelkezve.XD Ránézek, a csinos blúzra, a külön rászabott szoknyára. A tünde kis fülecskéire, majd megölelem újra. - Bocs, csak hiányoztál.
|
|
|
Post by Anastasia Romanov on Jul 12, 2012 20:47:54 GMT 1
Az augusztus maga volt a rémálom a mi Anastásiánk számára. Oké remekül szórakozott a családdal, de egy valaki mindennél jobban hiányzott neki. Egy hónap nélküle olyan számára, mint egy drogosnak egy nap betépés nélkül. A végén már tényleg elvonási tünetei voltak. Igaz levelekkel tartották a kapcsolatot, de valljuk be õszintén ez csöppet sem olyan, mint ha ténylegesen együtt lennének. Az évadnyitót ilyen nagyon még sosem várta. Nagyon is tudta jól, hogy ezen a napon végre együtt lehetnek és eltölthetnek pár órácskát kettesben, ami maga lesz a mennyország.(És kérem félreértés ne essék! Nem AZ a féle mennyország! ) Ahogy szerelme is õ is végigszenvedi az igazgatónõ beszédét, majd ahogy elindul a tömeg akaratlanul is vonul velük, pedig legszívesebben egy helyben maradna, hisz akkor nagyobb az esély arra, hogy meglássák egymást. Természetesen miközben követi a népet tekintetével megpróbálja megtalálni a legdögösebb pasit a sok közül. Más lassan kezdi feladni, mikor hirtelen valaki megrántja a csuklóját és jön egy csók, amibõl azonnal tudja, hogy igen Õ az! Ahogy elválnak ajkaik egy igen széles mosoly ül ki arcára és csak a szürke szempárt figyeli. -Szia Tigrisem! Hát megtaláltál!-Közben az õ kezei is átölelik az erõs férfi testet (egy kis ego növelés). -Ne kérj bocsánatot! Ennél jobb dolog ma nem is történhetett volna velem. Nem is tudod, hogy mióta vártam erre a pillanatra. És végre megint itt vagy! Istenem mennyire hiányoztál! Ez az egy hónap iszonyatos volt nélküled!-Máris túl sokat beszél, amit õ is észrevesz, így abba hagyja azt és inkább egy újabb hosszú csókot lop szerelmétõl. -Nem megyünk ki valahová? Itt túl sok az ember...-Vagy egyéb állatfajta. A lényeg az, hogy jobb lenne valami csöndesebb helyre húzódni, ahol senki sem löki fel õket, vagy szól be nekik amiért az út közepén állnak.
|
|
|
Post by Edmund Elijah Zen Wando on Aug 30, 2012 22:04:51 GMT 1
Gyorsan körülnézek magunkon. - Megfontolandó a dolog, de azt hiszem nagyobb esélyünk van az életben maradásra, ha várunk még egy kicsit míg oszlik a tömeg. Addig legalább megnézlek magamnak alaposan. Addig viszont esetleg eldönthetnénk hova szeretnénk menni ezután. Kicsit elgondolkodom. A mai napon igazából már abszolut semmi dolgunk nem lesz. A Nesztiában ugyanis az év első napja mindig azzal telik, hogy ga diákok bepakolnak a szobáikba, felfedezik, hogy melyik barátjuk melyikben lakik, befejezik az utolsó házi dogákat, amiket a nyárra adtak a tanárok, aztán elindulnak valahova megünnepelni, hogy újabb 9 hónapig fogják várni a nyári szünetet és persze addig alaposan kifáradnak. Míg ezen filózgatok, eleget teszek az ígéretnek és alaposan megnézem magamnak. Egy hónap hosszú idő, de mégsem változott sokat. A haja ugyanolyan színű, talán pár centivel hosszabb, de lehet csak a szemem káprázik. A szája ugyanolyan telt és ívelt, a bőre ugyanolyan puha és sima, épp csak egy kicsit barnább. - Jól nézel ki kicsim! - állapítom meg pár másodperc múlva, majd ismét körbe nézek. A tömeg eléggé feloszlott már ahhoz, hogy elinduljunk valamerre. Megfogom a kezét szépen és vezetni kezdem a megritkult embertömegben. - Nos? Mihez lenne kedved? Hová menjünk? Mondjuk a másodikra egy üres terembe? Vagy kukkoljunk be a konyhára, hogy mi lesz az ünnepi vacsi? Hihetetlen a forróság, és hiába szeretem a nagy meleget és a természetet, most mégis arra késztet, hogy a hűvös kastélyba irányítsam szerelmem. Még néhány embernek köszönök, de látják, hogy megtaláltan Anát, szóval nem nagyon zavarnak. Bár pár sokatmondó mosolyt azért látok villanni...
|
|
|
Post by Anastasia Romanov on Aug 30, 2012 22:34:08 GMT 1
-Rendben várjunk!*Tényleg iszonyatos a tömeg. Kissé olyan, mint egy koncert végén mikor mindenki elindul hazafelé. Ijesztõ és idegesítõ is. Miközben várunk Ana hol Edet figyeli, hol az elhaladó tömeget, így kissé váratlanul is éri a kedves dicséret kedvesétõl.* -Oh nagyon szépen köszönöm, de te sem panaszkodhatsz! Még mindig ugyan olyan dögös vagy, mint eddig...Sõt talán jobban is.*Igen direkt mond ilyeneket Ednek. Tudja, hogy a fiúnak van elég sok önbizalma, de ki ne szeretné hallani ezeket a dicsérõ szavakat? Közben már kézen is fogják és ki is indulnak a terembõl. Hogy hova is mehetnének? Anának édes mindegy, csak egy csendes hely legyen ahol kettesben maradhatnak.* -Igazából és kimentem volna a kastélyból, de akkor legyen mondjuk az egyik terem! Ott legalább nyugalom van és kettesben lehetünk. Ha lehetne még veled is aludnék...De ezt tudjuk jól, hogy itt lehetetlen sajnos.*Igen vannak szabályok, amik megakadályozzák ezeket a kellemes esti együtt alvásokat. Közben fel is jutottak az emeletre és Ana be is nyit az elsõ szabad terembe,* -Nah azt hiszem ez tökéletes lesz.*A teremben még nincs világítás, de a kinti fény elegendõ ahhoz, hogy az ember lássa merre is megy. Ana nem hezitál azonnal beljebb sétál, majd amint becsukódik mögöttük az ajtó megáll Ed elõtt és ismét megcsókolja õt.
|
|
|
Post by Edmund Elijah Zen Wando on Aug 30, 2012 23:09:55 GMT 1
Csak nevetni kezdek a dícséretektől. Persze, tudom, hogy Ana komolyan gondolja, és, hogy azt hiszi ezt kell mondania, de igazából nincs szükségem arra, hogy megerősítsenek. Lehet kicsit egocentrikusnak tűnök, de igazából a sok tündecsaj visszajelzése az oka ezeknek. A tünde lányok gyönyörűek, és a világon akármelyik pasit megkaphatják. Ha pont téged választanak, vagy csak akarnak, az olyan elismerés, amit az ember férfi fel nem dolgozhat valamilyen mellékhatás nélkül. Egy minimális egoizmus pedig lássuk be egy viszonylag türhető ár... - Hm... dögös? Ezt majd fejtsd ki nekem ha már kettesben leszünk. - váltok csábos hangra, olyan mélyre, ami csak azt jelentheti, hogy én már eljátszottam a gondolattal. Míg sétálunk elgondolkozom egy mondatfoszlányon. Együtt aludni. Hogyan is oldhatnánk meg ezt? Valószínűleg az arcomra is kiül, hogy nagyon elmélyültem gondolatban. Mindenesetre csak akkor szólalok meg ismét, mikor már a kastély folyosóján sétálunk. - Majd kitalálunk rá valamit jó? - lépés közben egy puszit nyomok az arcára. Végül megérkezünk és amint bezárult az ajtó Ana azonnal rámveti magát. A csók kicsit elmélyül, csábító ez a nagy hirtelenkedés, aztán hogy végre csak ő van itt és én. Kezeim automatikusan simogatják testét. Jobbom, a fenekére siklik, balom az arcát simogatja. Mikor elválunk kicsit köhécselni kezdek a hirtelen támadása miatt. - Azta... még egy hasonló letámadás és garantáltan pillanatok alatt te leszel alul. - kezdek el viccelődni mocskosabban, mint eleinte szoktam. Látod Ana? ez megint a te hibád...XD
|
|
|
Post by Anastasia Romanov on Aug 30, 2012 23:25:06 GMT 1
-Az jó lenne! Te biztosan el tudod majd intézni! Jól tudsz beszélni és a tanárok is szeretnek!*Vagy legalább is neki nagyon is ez jött le. De ki ne szeretné ezt a lökött srácot? Néha Ana fél is mikor túl sok lány röpköd körülötte és teszik a szépet neki, de a végén mindig bebizonyosodik az, hogy nincs miért aggódnia. Ed nem fogja eldobni valami szõke liba miatt. Érzem ahogy keze lejjebb vándorol, de nem reagálok rá semmit. Már megszoktam. Igaz az elején még zavarba jöttem egy ilyentõl, de ma már ez elmúlt. A csók után felnevetek, majd gyengéden a vállába bokszolok.* -Ne mááár Ed! Legalább egyszer ne gondolnál a szexre! Nem azért választottam ezt a helyet, hogy rögtön egymásnak ugorjunk! Csak jól esik CSAK veled lenni! Élvezni akarom a közelséged, az ölelésed, de a nélkül, hogy egy ruha is lekerüljön rólunk,de hazudnék ha azt mondanám, hogy nem hiányoztak az ajkaid.*A mosolyom kiszélesedik, majd ismét megfogom a kezét és leültetem az egyik székre, hogy az ölébe ülhessek.* -De mesélj! Mi van veled? Milyen volt ez az utolsó hónap? Gondolom borzalmasan telt el nélkülem!*Természetesen csak viccel. Nem örülne neki, ha Ed nem lenne boldog.*
|
|
|
Post by Edmund Elijah Zen Wando on Aug 30, 2012 23:43:17 GMT 1
- Az lehet, hogy szeretnek, de sajnos nem mindenki és sajnos nem eléggé. Necces szitu lesz, de megpróbálom azért. Mindenképp megérné, még ha veszett is az ügyünk. Ha mást nem majd kiszökünk a kikötőbe vagy a lovardába. Vagy valami... vagy lemegyünk magicvillage-be az egyik hétvégén. Vele együtt nevetek, és a bokszolás után még magamhoz ölelem. - Én igyekszem, de nem könnyíted meg a dolgom. De jó fiú leszek, míg máshogy nem szeretnéd. - kacsintok rá, majd hagyom, hogy azonnal húzzon az egyik székre. - Szóval akkor az ingem sem vehetem le? - kérdezem nevetve, majd elkezdek kigombolni az ingem, és kiereszteni a nyakkendőm. Igen, hülye Nesztiás egyen nyakörv... minden alkalommal alig várom, hogy megszabaduljak tőle. Azonnal az ajtó felé is dobom, hogy majd azért távozásnál itt ne hagyjam. - Egyezzünk meg. Ha annyira hiányoznak az ajkaim, akkor add ide a tieidet és utána elmesélem az utolsó hónapom. - majd nem várva, hogy egyáltalán elgondolkozzon az ajánlaton, álla alá teszem a kezem és odahúzom magamhoz, hogy ezúttal óvatosabban csókoljam meg. Próbálok nagyon lágy lenni, és kedvesen csókolni. Szabad kezem a haját simogatja. Mire elhúzódom tőle, már fülemig ér a szám, annyira mosolygok. - Ez már nagyon hiányzott... Viszont hm... mit is csináltam? Végig a faluban voltam. Főleg a testvéremmel és a barátaimmal. Blase egyébként üdvözletét küldi. Kérdezteti mikor láthat megint. A húgom meg küldött neked valamit. Majd odaadom, csak most nem tudtam lehozni. Furán néztem volna ki egy dobozzal az évnyitón... Egyébként főleg a parton dekkoltunk. Főztünk, zenéltünk, táncoltunk fürödtünk... majd egyszer egy ilyen összejövetelre is elviszlek. Tisztára mint a hippik, csak mi jobban csináljuk. - nevetek. Aztán eszembe jut még valami. Mosolygok rá, majd puszit nyomok a szájára. - A válasz pedig, igen, rossz volt. Annak ellenére, hogy nagyon jó volt a barátaimmal lenni, valami hiányzott onnan... és az te voltál. - míg beszélek hozzá, ujjaim egyik hajtincsével játszanak, tekintetem pedig ezt a játékot figyeli.
|
|
|
Post by Anastasia Romanov on Aug 31, 2012 0:09:58 GMT 1
-Azért azt sem akarom, hogy baj legyen ebbõl. Akkor inkább kibírom, de ez a lovardás dolog nem is rossz ötlet..De igaz az ágy kényelmesebb, de ne panaszkodjak! Ha csak így tudjuk megoldani akkor elfogadom!*Bár télen elég vicces egy szitu lenne kint aludni, de valahogy azt is meg tudnák oldani, hisz varázslók...vagy mi a szösz.* -Nem még azt sem! A nyakkendõdet igen, de az ingedet nem. A mai estén minden rajtunk marad! Nem is tudom mikor volt az utoljára, hogy csak ültünk vagy feküdtünk és beszélgettünk. Nekem ilyenre is igényem van...De nyugi nem foglak minden este ezzel kínozni! A másik dolgot is élvezem.*Ismét felnevetek, de a csókja végül belém folytja a végét. Ilyen gyengéd csókban is rég volt már részem, pedig néha jobban is szeretem õket, de így legalább amikor kapok egyet-egyet a legjobbakká válnak.* -Hu de jól hangzik! Egyszer én is részt vennék egy ilyen bulin. Biztos remek volt! Blaset is régen láttam. Tényleg mi van vele? És kaptam ajándékot a húgodtól és nem hoztad le nekem? Szégyelld magad! Ezt kellett volna elsõként odaadnod...Nah ezt majd megírom neki, hogy nem adtad át!*Nem beszél komolyan ami arcán is látszódik.* -Az én hónapom nem volt ennyire izgalmas. Családi nyaralás volt. Élveztem persze, de nélküled az is hiányos volt. Jövõre elõre meg kéne beszélni, hogy ki hol mit csinál, hogy többé ilyen ne legyen. Apum is szívesen látott volna. Szeret téged és egyik nap csak rólad kérdezõsködött, hogy miért nem tudtál eljönni velünk, meg ilyenek. Szóval egyszer majd hozzánk is el kell jönnöd, de még van idõnk ezt megtárgyalni!*Nem zavarja az, hogy Ed a haját birizgálja, sõt mondhatni szereti. Idõ közben fejét óvatosan Ed vállára hajtja és úgy élvezi tovább ezeket a nyugodt pillanatokat.*
|
|
|
Post by Edmund Elijah Zen Wando on Oct 6, 2012 23:36:02 GMT 1
- Ki fogunk találni valamit... tudod, hogy nincs lehetetlen. Viszont a téli napokra maradhatna a magicville-i hétvége... egy teljes hétvégét együtt tölteni az nagyon jó lenne. Aztán meg ott van az a lehetőség hogy tanulunk pár új varázsigét. Kissé elhúzom számat a következő reakcióra, közben kezem automatikusan indul a nyakkendőm felé és egy gyors mozdulattal kilazítom. - És ha annyira melegem van, hogy ingben nem bírok megmaradni? - közben kiveszem a nyakamból és az egyik padra dobom, majd elkezdem kigombolni az ingemet. Lassan, egyesével minden gombot. Persze közben pimaszul nézek a szemébe és vigyorgok. Egy aljas disznó vagyokXD Nyitnám a szám, hogy újra megerősítsem abban, hogy igen, velem fog jönni egy ilyen tóparti bulira, de természetesen azonnal le leszek cseszve az ajándék miatt. - Nyugi, nem terveztem elsikkasztani az ajándékod, de így legalább van okod feljönni hozzám délután. Úgyis elfáradtam az utazásban, meg ez a sok szöveg... kihasználhatnánk, hogy ma még nem ölnek meg érte ha velem maradsz pár órára. És akkor végre alhatnánk úgyis hogy ágy van alattunk. Kis szünetet tartok, elgondolkozva majd hirtelen szólalok meg. - Jah, és lécci ne mondd meg a hugomnak, hogy nem azonnal adtam oda a cuccot. De nem tudom mi van benne, és nem szólt hogy esetleg megromlik vagy ilyesmi. - Gondolod, hogy apád nem akadna ki, ha az éjszaka közepén belopóznék hozzád hogy váltsunk valami forró csókot? Szerintem kiherélne... és azért szerintem még szükségünk van rá. Hogy lesz így unokája? Mikor Ana a vállamra hajtja a fejét csak széles vigyorra húzódik a szám, majd egy puszit nyomok a hajára, aztán kicsit magamhoz szorítom és mikor megszólalok csak suttogom, mintha bárki más is meghallhatná. - Ott leszek Kicsim... mindenképpen.
|
|
|
Post by Anastasia Romanov on Oct 7, 2012 0:09:09 GMT 1
-Egy romantikus hétvége veled?...De jól hangzik! Remélem tényleg összejön. Még nem is voltunk ilyenen. Bár igaz fiatalok vagyunk még, de biztos jó lesz! Kettesben egy kis hangulatos helyen, ahol nem kell félni attól, hogy ki nyit ránk....Már alig várom!*Lassan kezdi idegesíteni az, hogy nem tudnak úgy eltölteni pár meghitt pillanatot, hogy ne kelljen aggódnia azért, hogy valaki rájuk nyit. Itt az iskolában egy tanár, vagy diák bármikor megteheti ezt, otthon meg ott vannak a szülõk és az is biztos, hogy ha kiderülne, hogy az õ kapcsolatuk nem állt meg a csóknál és kézen fogásnál nem engednék, hogy továbbra is együtt járjanak, vagy legalább is az apja biztosan nem hagyná, sõt nagy eséllyel kitekerné a fiú nyakát.* -Ed. Kérlek! Nem most ismertelek meg. Nagyon is jól tudom, hogy miért akarod levenni. Tudod jól, hogy nagyon szeretlek és sokszor a kedvedben akarok járni, de most kérlek hadd élvezzük csak ezt a nyugalmat. Az elmúlt hónapban alig beszélgettünk és ez nekem nagyon hiányzik. Ezért nem akarok rögtön belecsapni a közepébe. Hidd el majd annak is eljön az ideje, csak kérlek légy türelmes!*De persze, ha le akarja venni az inget nem fogja megakadályozni, csak megosztotta gondolatait, vágyait vele. Ezek után Ednek kell eldönteni, hogy mit cselekszik.* -Más okból is szívesen felmennék hozzád, ha engednék., de benne vagyok a dologba. Akár lassan indulhatunk is, bár olyan jó, hogy csak ketten vagyunk. Olyan érzés mintha senki sem lenne az iskolában, csak mi ketten. Meg tudnám szokni!*Elmosolyodik, majd a kérésére a válasza csak egy csók. Ebbõl úgy is rájön, hogy esze ágában sincs szólni a testvérének.* -Biztos, hogy nem örülne neki, de attól még nem mondana nemet arra, hogy nálunk aludj, vagy elgyere velünk. Lehet, hogy külön ágyban kéne aludnunk, de legalább együtt lennénk és már az is sokat számít! Éjszaka meg nagyon mélyen tud aludni. Még arra sem ébredne fel, hogy egy bomba robban mellette. Szóval azért ilyenektõl nem kell tartani nála.*Õ is elmosolyodik, végül csak élvezi a csöndet. Sokáig csöndben marad, majd felemeli fejét és Ed szemeibe pillant.* -Elindulhatnánk. A végén nem lesz idõnk pihenni és rohanhatunk a vacsorára. Kár, hogy ott sem ülhetünk egymás mellett....Ezek a hülye szabályok!...De persze ha még maradnál nyugodtan maradhatunk. Nem sietek sehová és az sem baj, ha ma nem kapom meg az ajándékot.*
|
|
|
Post by Edmund Elijah Zen Wando on Oct 7, 2012 1:35:02 GMT 1
- Megígérem, most a gatyám rajtam marad. Csak az ingtől hadd szabaduljak meg. És rólad sem kerül le semmi. Komolyan. - ezzel újabb gombok kerülnek kioldásra, de csak akkor veszem le az ingem, ha ő is rábólintott. Lassan a hajához érek és simogatni kezdem. - Hidd el nekem is, és ha csak a szexre gondolnék, már rég a földön feküdnénk és nyögnénk egymást túlharsogva. - és mellé kerül egy laza vigyor, majd, hogy tudja hogy csak poén volt megint megölelem és odahajolok hozzá hogy megcsókoljam. Ez is egy lágy csók, de kicsit rövidebb mint az előző. Az viszont biztos, hogy hagyom magam átadni az érzésnek, és igazából kegyetlen jól esik. - Most szerintem ne ezzel foglalkozz. Csak örülj annak, hogy felmegyünk és egyedül leszünk kicsit. Ezután csak hallgatom mit mesél nekem az apjáról és annak alvási szokásairól. Figyelem minden szavát de közben erősen gondolkodóba esem, majd újra széles vigyor szalad a számra és gyorsan szavakba is öntöm gondolataim. - Szóval most arra célzol, hogy tegyem kockára az életem és próbáljak meg mégis átlopózni hozzád pár rövid órácskára? És mi van ha bűbájt rak a szobádra vagy ilyesmi... megéri nekem a kockázatot? - kérdezem óvatosan, de szerintem ő is tudja a választ. Persze, hogy igen. elvégre mi lehet a legrosszabb, amit megtesz? Kirak a házukból az éjszaka közepén? Nem ügy. Csak hívom a csapatot és már megy is a mentő akció. Nem az lenne az első ilyen alkalom. Sem nekem, sem Blasenek de még csak a hugomnak sem... Gondoltaimból ébredve Ana szemei néznek rám közvetlen közelről és mosolyognom kell, de azonnal. - Nyugi... mindjárt indulunk, csak üljünk még egy kicsit. - azzal közelebb hajolok kezem álla alá csúszik és magamhoz húzom, majd megcsókolom úgy, hogy ajkaim éppcsak érintik az övét. Érzéki csók ez, puha és lágy. Pont olyan, mint ő maga is...
|
|
|
Post by Anastasia Romanov on Oct 7, 2012 23:04:01 GMT 1
-Rendben! Azt sem akarom, hogy miattam sült kakas legyen belõled. És ne haragudj amiért ilyen vagyok, csak hiányoztál és nekem nem Az a legfontosabb. Jobban szeretek csak melletted ülni, feküdni, még ha nem is beszélünk. És remélem ez nem zavar téged. Mert nem szeretném, ha lecserélnél egy olyan lányra, aki inkább a tettek embere.*A következõ szavaira egy kis pír is megjelenik az arcán. Lehet, hogy már sok mindenben megszokta a fiú stílusát, de még így is vannak olyan dolgok amiktõl zavarba tud jönni.* -Neem. Nem erre célzok...Én csak a csókra gondoltam...Nem pár órácskára. Azt meg tudjuk oldani máshogyan is. És hidd el nem fog bûbájokat tenni a szobámra. Ennél azért jobban bízik bennem. Viszont én tehetek, ahogy a tiednél is van...De ne is beszéljünk errõl, hisz nem otthon vagyunk. Majd ha eljön az ideje kitalálunk valamit oké!?*Természetesen õ sem akarj azt, hogy az apja kidobja, vagy mást csináljon Eddel amiért az édes kis lányát szeretgeti. Nah meg már eddig sokszor megoldották ezt a problémát, így nagy eséllyel újabb problémákkal is meg tudnak majd küzdeni. Az érzéki csóknál behunyja szemét és még akkor is hunyva marad, mikor már elhajolnak tõle. Erre nem számított, de egy nagyon kellemes meglepetés volt a számára, amitõl kissé libabõrös is lett. Egy hosszabb csend után végül ismét a fiú szemeibe néz és megszólal.* -Ha így folytatod belõlem fog kibújni a tigris. De ne akard megismerni. Én sem ismerem még, szóval inkább hagyjuk még aludni egy kicsit. Elég nekem a te tigriseddel elbánni!*Egy széles mosoly kúszik arcára, majd gyengéden megsimogatja a fiú arcát.* -Mikor eljöttem az iskolába nem hittem volna, hogy már az elsõ napokban találkozom egy olyan fiúval aki elrabolja a szívem egy örök életre. Azt hittem egy barátom sem lesz és én leszek majd a stréber lány, akit egy csapat sem vesz be maga mellé. De szerencsére itt vagy te nekem, persze a többiek is, de Te is bõven elég vagy!*
|
|
|
Post by Edmund Elijah Zen Wando on Oct 7, 2012 23:46:56 GMT 1
Csak mosolygok, mikor megint megszólal. Hihetetlen hogy majdnem egy év után is képes ilyenekre gondolni. Csak a fejem rázom... - Ana! Nekem sem az a legfontosabb... szóval nyugi. Igen nyilván vágyom rá, mert hihetetlen érzés mikor veled vagyok, de nem csak létezik oké? Azt pedig, hogy lecseréllek felejtsd el. Ilyenre még nem gondoltam az elmúlt cirka egy évben... egyszer sem hallod? Újra ránézek és elmosolyodom, megint. Elpirult. Olyan rég történt vele ilyen, hogy szinte meglepődtem. Lassan végigsimítom az arcát jelezve, hogy észrevettem a zavar ezen jelét rajta. - Igaz is, bőven ráérünk még ezen filozofálni, hogy mit és hogyan. Libabőrös kezét elkezdem cirógatni és mosolygok, majd hangom suttogóra, mi több, csábítóra veszem. Füléhez hajolok és hajának illatát szimatolva magamba kezdek el beszélni. - Lehet hogy nem ismered még, de én mindenképpen meg akarom. Mellesleg mondd, hogy nem élvezted annyira, hogy megismételjem... próbálj megállítani. Ezzel váltok és újra ajkai felé közeledek. - Ugyan már... ideje lenne rájönnöd, hogy egy nagyon aranyos lány vagy. És igazából túl szép ahhoz, hogy más ne vessen rád szemet. Szerencse, hogy hírünk van a suliban különben bajban lennék... mehetnék minden héten bunyózni egy újabb hódolóddal. Több lenne rajtam a kék folt, mint a bőrfelület. Pedig azért nem vagyok rossz bunyós. - vigyorgok büszkén, persze azt nem mondom, hogy annyira nagy tapasztalatom sincs benne, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy hamarosan erre is ki fog térni a beszélgetés... - Külön öröm, hogy ezt így kimondtad. Kezdtem félni, hogy nem vagyok neked teljesen elég, de ezek szerint te sem vágysz másra... mert ugye nem? - próbálom tartani a magabiztos mosolyt, elvégre azért van egy éves múltunk, de az alatt az egy év alatt nem töltöttem minden percem vele... talán egy minimális esély megvan rá, hogy legyen valaki más, és az a minimális esély is esély...
|
|
|
Post by Anastasia Romanov on Oct 8, 2012 0:07:36 GMT 1
-Igen hallom! Ilyen nagy fülekkel mérföldekrõl is meghallanám a szavaid. *Felfogja a jeleket és észre veszi, hogy Ed meglátja rajta a piros kis foltokat. Általában ilyenkor el is szokott fordulni a fiútól, de most nem teszi, mert nem is tudna, meg most annyira nem is zavarja a dolog fõleg, hogy nem teszi szóvá, amitõl még jobban elpirulhatna.* -Nem mondom ezt mert nagyon is élveztem és nem akarlak megállítani, csak ha túlléped a határt, de egyenlõre messze vagy tõle. Szóval csak hajrá!*Ana leginkább fél a tigrisétõl ezért sem bátorkodik elõhozni azt. Nem tudja mit váltana ki belõle, így inkább egy jó erõs ketrecben tartja, de meglehet, hogy az évek alatt Ednek majd sikerül kiszabadítania azt a gyönyörû állatot és talán akkor már Ananak sem lesz idegen.* -Ne mondj ilyen nagy ostobaságokat. Biztos nem kellene megküzdened értem! Egyrészt azért nem mert más pasi nem érdekel, másrészt meg nem vagyok én annyira szép! Vannak szerintem sokkal csinosabb lányok az iskolában. De nem kell félned. Ahogy mondtad ismernek már minket és tudják, hogy én csak téged akarlak és hiába próbálkoznak meg mások nekik nincs esélyük.*A következõ kérdésére meg csak felnevet, majd egy puszit nyom a fiú ajkaira.* -Nyugi nem vágyom senki másra, csak rád! Oké nem azt mondom, hogy egy két színészt nem nézek meg alaposabban, de gondolom te is így vagy a színésznõkkel, hisz közöttük is akad egy két gyönyörû példány. Ez persze engem nem zavar amíg nem elõttem csinálod. Ha elõttem néznél meg egy lányt jó alaposan megbántanál! De szerencsére eddig erre nem került sor, így remélem a továbbiakban sem fog!*Tudja jól, hogy a pasik nem tudják megállni a bambulást, ha egy szép nõ halad el mellettük, így e miatt nem is haragszik a fiúra.*
|
|